Egy újabb ömlesztés, mindenféle sorrendiség, belső logika vagy célzatosság nélkül.



Régi arcok, valamikor a hetvenes évek végéről.

Süni, Somodi Venci, Bíró Béla, Cseresnyés Zsuzsi, Roskó, Márton Áron, talán Lepény.

Na és persze Tuskó az előtérben, szerényen mosolyogva, kedvenc bőrdzsekijében.




A színhely a Vadászerdő, laza sörözés. Tuskó az ifjúsági gárda kék egyenruhájában, tehát valami lövészet lehetett az ürügy.

Csuri is felbukkan az asztaltársaságban, Süni ízléses kék barettet visel félrecsapva, olyan francia rézisztanszosan.









Atyavilág, ez azért fájt... Hetedikesek vagy nyolcadikosok lehetünk (Süni egy évvel idősebb ott, a jobbszélen), és kirándulás-jellege van a dolognak.

Ursulescu Günter hirtelenszőke üstöke ott fent, a mellette levő csávó valami Sárközi vagy ilyesmi családnevet viselt; az a kerekfejű ember ott Pipec, a közte és Tuskó közötti csaj valamilyen Rózsi névre hallgatott; egy fejjel magasabb volt bármelyikünknél, és mindenhol domborodott, ahol domborodnia kellett egy 13-14 éves lánynak.


















Valahol a hegyek között Zsike szomorkásan sétál; hiába, mindig is városi lány volt, s az ilyen természetközeli élmények folyton megviselték.














Jó pár évvel később, egy kirándulás (Székelyföld? Retyezát?) során.

A kép kicsit letlen, kicsit homályos, de Pipec tökéletesen látszik a 18. századi németalföldi festőművészeket idéző bohém csesztonsapkájával.

Előtérben Ildis és Imola.



Ismét vissza az időben: kispolgári csendélet Sünivel, Mónival és az egyik Higyed-ikerrel.

Süniből kiindulva Istire gyanakszom.

Valami születésnapos dolog van a dolgok mögött, a tortán 15-16 gyertya?

Szerintem Süninél készült a fénykép.





És egy önfeledt körtánccal zárjuk a mai összeállítást: Oha, Imola, Tuskó, Csildi (nyugodjék békében), a többiek most nem ugranak be.

A szakállas fazonban mintha Párducot, a parkett egyik ördögét vélném felismerni.

Csuri szobájában készült a felvétel, lehet, szilvesztert ünnepeltünk?