Hogy egy kicsit felrázzam a társaságot, finoman emlékeztetek mindenkit, hogy ma van augusztus 23.


Akinek még most sem ugrik be, annak idepakolok pár - valóban nosztalgikus - képet.
     






































Na jó, vicceltem.

Akkor most jöjjenek a valódi nosztalgiára alkalmasak. Ha ezek sem ébresztenek bennetek visszafojthatatlan kommentezési vágyat, akkor ti nem is vagytok méltók, hogy emlékezzetek:






A jó öreg sima. 2 lej ötven banival kezdődött, de az infláció felvitte 3,25-re.

Emlékeztek, hogy a temesvári volt országosan elismert módon a legjobb?

Katonaságnál egy doboz temesvári simáért lazán lehetett 3 Tirgu Jiu-it cserélni.

Ez itt Tg. Jiuban készült...












A jól ismert alimentárás kosár... A kólás üveg benne persze csak poén; hol volt akkoriban kóla?!










Van-e az olvasók között, aki legalább egyszer ne rúgott volna be ettől a borzasztó löttytől?

Akkor persze nem tűnt ANNYIRA rettenetesnek.

És ez a példány bizony már az aranykorszak vége felé készülhetett valami szervetlen kémiai laborban, mert látható, hogy volt pofájuk egy fél literért 51,50 lejt kérni (üveg nélkül!!!)













Ugye valamennyien mostunk hajat ilyen samponnal?! Roppant gazdaságos volt, úgy emlékszem 2 lej volt egy párnácska, és lehetett tízesével is venni!!! Bizony: ha valaki akart, akár húszat is megvásárolhatott és nem vitte el a milícia!!!

Ilyen idők voltak...












Tíz lej... Egy Amiral cigi hat lej volt, a Snagov 8.

Persze csak a köcsögök szívtak Amiralt és csak a befutott műszaki értelmiségiek meg a középkorú nők Snagovot.

Egy korsó sör 3 lejjel indult, amikor licisek voltunk.


A dílereknél 25 lej volt egy Kent (a Salemért 30-35-öt is elkértek, a St. Moritz vagy a Moore 40-et kóstált...)

Persze házibulik vagy diszkók előtt elsétáltunk a Lloyd sor előtt és büszkén feszítve virítottunk aztán az amerikai cigivel...


Na ez tényleg nagy pénz volt; én a Solventulban 1750 lejt kerestem, az Ambalajul Metalicban 1480-at havonta.

Egy farmer az araboknál és/vagy görögöknél 800 lejnél kezdődött; az első parkeremet 1800-ért vettem (használtan).








Marokkóztatok? Én igen. A Sági úton még házibajnokságot is nyertem egyszer.

















Biztos a ti sulitokban is ez a sorozat volt az iskolakönyvtár dísze.












Na mostanra ennyi. Ha vannak hasonló emlékeitek, szkenneljétek be. Én is körülnézek még jobban otthon és majd még jövök.

ÉLJEN AUGUSZTUS 23!