Lectori salutem! - ahogyan a klasszikusok írták műveik előszavában. Magyarán: Üdv az olvasónak!
Arra gondoltam, hogy összegyűjtöm régi bulijaink fotókkal dokumentált emlékeit, felpakolom őket ide, aztán kiértesítem mindazokat, akik ezen rendezvények aktív (esetleg olykor passzív) szereplői voltak. Természetesen mindenki hozzáfűzhet megjegyzéseket, privát véleményt, kiegészítheti a többiek emlékeit. Ha valaki csak nézelődni szeretne és nem okoskodni vagy jópofizni, az sem akadály. A fotók legnagyobb részét Pipec készítette, full riszpekt neki érte. Meg a többi fotósnak is köszönöm, még akkor is, ha ennyi idő távlatából már nem tudom, hogy merre hány óra. Az elkövetők között Gergely Attila és Galambos Tibi biztosan ott volt, rájuk még emlékszem is, fotóapparáttal a kezükben.
Arra kérek mindenkit, adja tovább ennek a blognak az elérhetőségét, de lehetőleg csak olyanoknak, akik - ilyen vagy olyan módon - illetékesek, azaz érintettek. Nem tömegblogot szeretnék létrehozni, ahol minél nagyobb a látogatottság, annál nagyobb az élvezet. Arra ott az utazási és gasztronómiai naplónk (ez itt a reklám helye volt!).
Keveseknek ismerem a címét, ezért ne tessék megsértődni, ha valaki csak második-harmadik hullámban/lépcsőben értesül erről a gyűjteményről.
Annyi hülye, értelmetlen blog van a neten, miért ne bővítsük a kört még eggyel? A világháló elbírja, mi pedig nosztalgiázunk egyet.
A bejegyzéseket folyamatosan (már ahogy időm engedi) bővíteni fogom. Egy posztba maximum tíz fotót teszek, hogy könnyebb legyen kezelni. Egyes posztoknál a "tovább" linkre kell kattintani, hogy a fotók láthatóak legyenek.
Ha valaki csak egy buliban/egy helyszínen volt, attól még teljes értékű tagja lehet az emberiségnek. És akkor is joga van hozzászólni, akár azon bulikhoz/buliképekhez is, amelyeken nem vett részt/nem szerepel. Nagyon macerás lett volna ugyanis bulinként egy-egy külön blogot létrehozni.
Tudom, hogy a múlt (legalábbis a tudomány jelenlegi állása szerint) megismételhetetlen és vissza nem hozható. Talán jól van ez így, talán nem. Az is világos, hogy néha fáj, néha mulatságos, néha bosszantó. De olyan is, mint a magyar narancs: kicsit talán savanyúbb, kicsit talán sárgább, mint a másoké, de a miénk.
Ehhez kívánok mindenkinek azt és annyit, amit és amennyit szeretne.
Tuskó
Arra gondoltam, hogy összegyűjtöm régi bulijaink fotókkal dokumentált emlékeit, felpakolom őket ide, aztán kiértesítem mindazokat, akik ezen rendezvények aktív (esetleg olykor passzív) szereplői voltak. Természetesen mindenki hozzáfűzhet megjegyzéseket, privát véleményt, kiegészítheti a többiek emlékeit. Ha valaki csak nézelődni szeretne és nem okoskodni vagy jópofizni, az sem akadály. A fotók legnagyobb részét Pipec készítette, full riszpekt neki érte. Meg a többi fotósnak is köszönöm, még akkor is, ha ennyi idő távlatából már nem tudom, hogy merre hány óra. Az elkövetők között Gergely Attila és Galambos Tibi biztosan ott volt, rájuk még emlékszem is, fotóapparáttal a kezükben.
Arra kérek mindenkit, adja tovább ennek a blognak az elérhetőségét, de lehetőleg csak olyanoknak, akik - ilyen vagy olyan módon - illetékesek, azaz érintettek. Nem tömegblogot szeretnék létrehozni, ahol minél nagyobb a látogatottság, annál nagyobb az élvezet. Arra ott az utazási és gasztronómiai naplónk (ez itt a reklám helye volt!).
Keveseknek ismerem a címét, ezért ne tessék megsértődni, ha valaki csak második-harmadik hullámban/lépcsőben értesül erről a gyűjteményről.
Annyi hülye, értelmetlen blog van a neten, miért ne bővítsük a kört még eggyel? A világháló elbírja, mi pedig nosztalgiázunk egyet.
A bejegyzéseket folyamatosan (már ahogy időm engedi) bővíteni fogom. Egy posztba maximum tíz fotót teszek, hogy könnyebb legyen kezelni. Egyes posztoknál a "tovább" linkre kell kattintani, hogy a fotók láthatóak legyenek.
Ha valaki csak egy buliban/egy helyszínen volt, attól még teljes értékű tagja lehet az emberiségnek. És akkor is joga van hozzászólni, akár azon bulikhoz/buliképekhez is, amelyeken nem vett részt/nem szerepel. Nagyon macerás lett volna ugyanis bulinként egy-egy külön blogot létrehozni.
Tudom, hogy a múlt (legalábbis a tudomány jelenlegi állása szerint) megismételhetetlen és vissza nem hozható. Talán jól van ez így, talán nem. Az is világos, hogy néha fáj, néha mulatságos, néha bosszantó. De olyan is, mint a magyar narancs: kicsit talán savanyúbb, kicsit talán sárgább, mint a másoké, de a miénk.
Ehhez kívánok mindenkinek azt és annyit, amit és amennyit szeretne.
Tuskó
Utolsó 5 komment