Rájöttem, hogy a ömlesztett fotók a legjobbak, hiszen így nem kell a memóriámat megerőltetnem: mikor is volt az ominózus buli. Amúgy meg (majdnem) minden olvasót/errejárót/egykori érintettet szigorú dorgálásban részesítek, hiszen ennél nagyobb aktivitást vártam a hozzászólások vonatkozásában. Aki eddig vette a fáradtságot és kommentált, annak köszönöm. Ja: megköszönném, ha Imola, Gergely Attila és a többiek mélcímét megadná valaki, hogy küldjek nekik meghívót a blogba.

Akkor jöjjön az újabb eresztés:











Alízka a természet közepén fújja a füstöt. Vajon meg tudta-e akkoriban különböztetni a dán zászlót a norvégtól?












Ha nem csalódom, Laci és Csuri. Laci fejfedője valami nagyon dzsesszes lehetett akkoriban, hiszen mi másért csinált volna magából bohócot.

Ettől függetlenül már akkor is merész és úriember volt, hiszen virágot ad át a nála legalább két évvel idősebb Csurinak (a kis taknyos...)









Ha jól látom, ez Csuriék érettségi bankettje (?). Itt elől Maca, majd Böndi Miki, Hosszú, hátrébb Csaba szigorú szemüvegvillanása tartja kordában a népet.












Endre kitart; mellette egy test már kidőlt.













Ezen kép segítségével beazonosítható az előző fotón már az ágyon fekvő illető: bizony Csaba az, aki - minden bizonnyal a megerőltető fizikai és szellemi munkától - egy kicsit elfáradt és nyugovóra készül.










Ez - elismerem - egy nagyon homályos kép. Tuskó, Dénes, és talán Zsike. Szégyen, de nem tudom, kia az ott, a balszélen, háttal Tuskónak?

Tudja valaki?








Pipec, még dohányos (sőt: pipás!) korszakából. Úriember, mint mindig: ing, mellény (emlékszem erre a mellényre: méregzöld színű volt és asszem kordbársonyból készítették valahol Németországban).

Figyelitek, mennyire kínos alapossággal borotvált?










Ismét Pipec, ugyanakkor. Nyakában fényképezőgép lóg, s itt még a nyakkendője is teret kap.

Akkor úgy nézett ki, mint egy közszolgálati tudósító. És ezt nem sértésnek szántam.









A tudósítói munka napjainkban nem egyszerű, és nem volt az huszonöt évvel ezelőtt sem: Pipec levette a zöld mellényt és odaheveredett Dénes (?) mellé.

Remélem, a nyakkendője azért rajta van.








Kis ugrás visszafelé az időben: itt Pipec még ébren, kártyacsata (valószínűleg whist vagy bridzs) közben.

A fején az a szalmakalap arra enged következtetni, hogy az eseményekre Valiugon kerülhetett sor.