A csodavárás pillanata. A hűvösre fordult tavaszi éjszakán mindenki érzi, hogy VALAMINEK történnie kell. Az arcokon látható feszültséget talán az is okozza, hogy Tuskó olyan nyelven kezdett beszélni, amit senki sem ért, legkevésbé ő maga.

Ildis a parazsat nézi, Dénes a saját térdét, míg Tuskó az angyalok röptét fürkészi, eredményesen.




Irén, bölcs és rezignált mosollyal. Van a látványban valami megnyugtató és derűs.

Talán azért, mert ez még azelőtt történt, hogy a juhászok megérkeztek volna a kisbaltáikkal.
















Művészi igényességgel elkészített fotó, ebből vélelmezem, hogy Pipec vagy Csuri az elkövető. Tiborenkó úgy mosolyog, mint aki magában már elhatározta: senkinek nem szól a kutya titokzatos eltűnéséről.
























A vak is láthatja: Csuri feneke felkeltette Tuskó érdeklődését. Ez a későbbiekben házasságban is megnyilvánul, de ezt akkor még kevesen tudták.

Tiborenkó a háttérben megpróbál farkasszemet nézni a nappal, kevés sikerrel.






















A kötelező sportfoglalkozások szünetében Pipec megkísérli elsüllyeszteni a pingponglabdát a kútban. Ez nem jön össze.

Mellette - azt hiszem - Zsuzsi, aki már csak ezekről a fotókról köszönhet vissza. Nyugodjék békében.














A báránysült másnap, hidegen is finom. Késsel-villával bárki tud enni, úgyhogy nincs is abban semmi érdekes.

Tuskó már itt megmutatta, hogy a gasztronómia és a protokoll évekkel később is az erősségei közé fognak tartozni.














A mozgáskultúra mindig is Tiborenkó egyik kedvenc területe volt. Az a könnyedség, az a játékos lendület, ugyanakkor az a komplex szimbolizmus, ami ezt a képet jellemzi, a legbalettellenesebb bunkókból is táncszínház-rajongót csinál.






















Az emberi élet és civilizáció egyik alapvető axiómáját bemutató, spontán jelenet: a férfi a nő támasza, s ez így van rendjén.

A férfi arcán látszik, hogy meg se kottyan neki. Nyugodt, kiegyensúlyozott és mély, mint a tenger. Lehet, hogy agyában kavarognak a gondolatok, egyik a másik után, villanás villanást követ, de arca rezzenéstelen, mint Moher sziklái. Izmai megfeszülnek ugyan, de a külső szemlélő nem sejti, mert nem sejtheti, hogy ha kell, vulkán módjára kirobban az energia.






Pipec, amint homlokát ráncolja kissé. A krónikás nem tudhatja: magvas gondolatok az okozói ennek a jelenségnek, vagy az a benyúló láb, illetve annak szaga idézi elő a ráncokat.

Női lábnak nézem (a lábujj formájából Csurira tippelek), úgyhogy automatikusan csakis az első verzió lehet a magyarázat.